A nyárban az a jó, hogy mindennap olyan, mintha hétvége lenne, suliidőben. De emiatt rossz is. Ma háromszor néztem meg a naptárt, hogy milyen nap van, és még most sem tudom. Kicsit kiakadok, mert már fél 7 van és egésznap nem csináltam semmit. Viszont! Pénteken Hooligans koncert a BudapestParkban. És aztán szombaton ha minden jól megy, megyek barátnőmmel éjszakai vidámparkozásra, nem bííírom kivárni.

Mindig elgondolkozom azon, hogy vajon mi lehet a legnagyobb baj velem? És aztán rájövök. Túl mélyek az érzéseim. Hihetetlenül tudok szeretni, csak rengeteg ember van aki nem tud mit kezdeni ezzel. Van egy motivációs dalom, ami mindig velem van ha rossz a kedvem, mint ma. Egy lazább baráti összezörrenéshez, a tábortűz mellé tökéletes! A bővebbenre kattintva meghallgathatjátok :)

Mostanában egyáltalán nincsen jó kedvem, egy rohadt üresség tölt meg, és ideig-óráig nem érzem, mikor a barátaimmal vagyok, de mindig visszakúszik. Sokszor sírok mostanában, csak úgy ok nélkül, és ez megijeszt. Anyámmal a kapcsolatom a nullán van, a bátyámmal úgyszintén, hiszen anyám pártját fogja. Ugye milyen érdekes? Ja és mindig én vagyok a szemét. Nincs kedvem itt élni. Meg úgy sehol.

Ma nagyon fura álmom volt. Egy házibuli kellős közepén találtam magam, a kertünkben, és természetesen ott volt Á. is. Nem sokáig foglalkoztam vele, mert a többiek elrángattak tőle, hogy igyak, meg beszélgessek velük. Majd meguntam, bementem a lakásunkba, és a konyhába érve a következő látvány fogadott:
Á. lehajtott fejjel ül a konyhában és anyukámnak mesél. Majd meglátott engem és kimentünk sétálni. Leültünk a fűre és rengeteget mesélt, majd később mondtam, hogy álmos vagyok, és elmennék aludni. Mondta, hogy ő is, de nincs takarója. Erre én felajánlottam az enyémet. Mire megköszönte nyomott egy kézcsókot, és megfogta a kezem. Szóval így kéz a kézben sétáltunk. Majd valamiért oldalt akartunk felmászni a házba, és leszakadt a kerítés szóval ott lógtam kb 3 méter magasan. Ő kitárta a karját lent, és mondta, hogy ugorjak. Leugrottam és abban a pillanatban felijedtem az álomból. Mostpedig megijeszt, hogy mennyire boldogan keltem fel, amiatt, hogy álmomban kb 3 percig kéz a kézben sétáltunk. Miért örülök neki ennyire?

A mai nappal együtt, immáron hatodszorra láttam A Zongorista c. filmet. Mostmár csak hatszor sírtam el magam a film közben. Akárhányszor megnézem, elgondolkozom, hogy mi vihettte rá az emberek ilyesfajta\mértékű embergyűlöletre? Művészek, orvosok, tanárok, hétköznapi emberek életét tönkretenni mindössze azért, mert ők mások? Ez egy olyan ideológiát képvisel, ami a mai világban is jelen van, csak kis mértékben. Az esztelen rombolás, gyűlölködés, irígység... Nem tudom, hová jut majd így a világ, de remélem valaki végre fel kel az álomából és észreveszi a problémákat.