Ma nagyon fura álmom volt. Egy házibuli kellős közepén találtam magam, a kertünkben, és természetesen ott volt Á. is. Nem sokáig foglalkoztam vele, mert a többiek elrángattak tőle, hogy igyak, meg beszélgessek velük. Majd meguntam, bementem a lakásunkba, és a konyhába érve a következő látvány fogadott:
Á. lehajtott fejjel ül a konyhában és anyukámnak mesél. Majd meglátott engem és kimentünk sétálni. Leültünk a fűre és rengeteget mesélt, majd később mondtam, hogy álmos vagyok, és elmennék aludni. Mondta, hogy ő is, de nincs takarója. Erre én felajánlottam az enyémet. Mire megköszönte nyomott egy kézcsókot, és megfogta a kezem. Szóval így kéz a kézben sétáltunk. Majd valamiért oldalt akartunk felmászni a házba, és leszakadt a kerítés szóval ott lógtam kb 3 méter magasan. Ő kitárta a karját lent, és mondta, hogy ugorjak. Leugrottam és abban a pillanatban felijedtem az álomból. Mostpedig megijeszt, hogy mennyire boldogan keltem fel, amiatt, hogy álmomban kb 3 percig kéz a kézben sétáltunk. Miért örülök neki ennyire?