Mostmár teljesen biztos, hogy elvesztettem. És a legrosszabb az, hogy nem tehetek ellene semmit. Döntött, és az a döntés már nem fog változni. Én csak azt nem értem, hogy mit tettem ami miatt 2 nap alatt így megváltoztak az érzései. Tegnap nagyon bunkó voltam vele, hiszen pont tegnap volt 2 éve, hogy apukám itthagyott és azt hittem, hogy ő velem lesz, hogy átvészeljem ezt a borzasztó napot. Most mégjobban hiányzik, és mindent megadnék azért, hogy most mellettem feküdjön az ágyon, és megkérjen arra, hogy a karjaimban aludhasson el. Ez a dalszöveg részlet, most tökéletesen leírja mit érzek:

I feel you, in every stone
In every leaf of every tree
That you ever might have grown

I feel you, in every thing
In every river that might flow
In every seed you might have sown

Vasárnap még a szerelmének hívott, majd kedden közelte velem, hogy beszélnünk kell a kapcsolatunkról,erre kérdeztem, hogy hoztál egy döntést? A válasz az volt, hogy igen, egy nehezet. Szóval enyhén szakítás felé húz. Majd utána délután megkérdezte, hogy szomorú vagyok-e? Mert ő nagyon borzasztóan érzi magát, és utálja magát. Erre nem tudok mit írni. Aztán a repülőgépe indulása előtt(mert visszament Iránba 11 napra) írt egy sms, hogy írtam neked viberen, kérlek vigyázz magadra, goodbye. És egy KACSINTÓSFEJ?! amit nem bírtam mire vélni. Tekintve, hogy az üzenetet nem kaptam meg viberen, így írtam neki. Majd visszaírt tegnap, és ma reggel is írt. Nem akarom elveszteni, még nem vagyok rá felkészülve. HELP!!

Az ember rájön arra, hogy nem bírja ugyanúgy a piát, ha előtte másfél hónapig körülbelül egy kortyot nem ivott. Tegnap nagyon kikészültem, és sírtam a barátaimnak, hogy hiányzik az apukám, és hogy nem vagyok elég erős ehhez, hogy így éljek. Egyszerűen szánalmas vagyok, hogy van valami bajom az életben, pl a barátommal, és rögtön elkezd hiányozni az apukám. Gondoltam megoldom itallal, de rohadtul nem működött. Soha többet.

M. nem sokára utazik haza a családjához, így 11 napig nem láthatom. Még el sem ment, és máris hiányzik. Nagyjából most minden rendben van köztünk, és egy pár napja ismét úgy nézett rám, ahogy a legelején,amitől pedig iszonyú boldog lettem. Visszatért az a férfi akibe beleszerettem. Soha nem akarom elveszteni. Bármilyen nehézségeken is kell majd átmennem, harcolni fogok érte. Értünk. Az igaz szerelemért, amiben semmi sem számít, csak mi magunk.

Bocsánat, hogy sokáig nem jelentkeztem, csak majdnem két hétig franciaországban voltam és onnan nem tudtam blogolni. Teljesen kiborultam. Tegnap találkoztam M.-el és éreztem, hogy nem stimmel vele valami. A végén csak kibukott, hogy nem biztos magában, így lehet, hogy szakítani akar. Időt kért, hogy gondolkodjon rajta. Aztán pedig azt mondta, hogy ne aggódjak, mert ameddig gondolkozik, hogy szakítsunk-e, addig ugyanúgy girlfirend and boyfriend vagyunk. Hát ez nem nyugtatott meg. Nála aludtam este, és miközben ő békésen szunyókált, én addig az ablakban ülve, zokogva hallgattama következő számot: