Nos,hát Halloween buli néven futtattunk egy kis partyt a 4 lánnyal... Én ittam egy icikepicikét, de tényleg csak egy keveset, plusz Aisha bátyja adott ukrán vodkát,de azzal a címszóval, hogy vigyázz! Ukrán vodka. Megb*asz :DD Aisha kb. úgy este 11kor kezdett már álmos lenni,de azért a piálós játékot imádtam. Aminek annyi a lényege,hogy én csak igazat mondhatok,mint pl. Zsé a becenevem, és a többiek isznak,mert nekik nem az a becenevük. Szóval ellenkezőjénél kell inni,ha az igaz rád. Ha pedig amit alapból mondott, igaz rád, akkor nem iszol! Aztán este 11kor kitaláltuk,hogy menjünk el sétálni, de mikor kimentünk olyan köd volt, hogy az orrunkig se láttunk. Én megijedtem és mondtam,hogy akkor inkább menjünk le Aisha bátyjához meg a haverjaihoz, azt hiszem én annyit még nem nevettem soha 1 óra alatt szerintem. Egy beszólás örökre megamarad bennem. Az pedig a következő:
-Azért a göndörkének is meghúzgálnám a haját\beletúrnék a hajába.
Köszi mindent csajok! Sohasem felejtem el ezt az estét ! Borbála!

Néha elgondolkozom azon, hogy sok ember miért lesz öngyilkos. Aztán körbenézek ebben a borzasztó világban és rögtön megértem. Most őszintén néhány emberből hova a fenébe tűnt a kedvesség vagy éppen a megértés?! Ha mosolyogsz az utcán? Hülyének néznek. Itt lassan mindenhol már csak gonoszság és ármánykodás van. Fogyj le! Dagadt vagy! Fesd magad, mert ha nem nem vagy menő. Más vagy, mint a többiek? Menj és akaszd fel magad! Ezzel a kis bejegyzéssel üzenném mindenkinek aki olvas engem, hogy könyörgöm legyél önmagad és úgy élj vagy azt csinálj ami jól esik. Én legalább 2 évet veszítetttem el az életemből azzal, hogy másik véleményének próbáltam megfelelni. Ti ne tegyétek. Mindenki úgy jó, ahogy van. Mióta elfogadom, hogy igenis én egyedi vagyok, sokkal többen barátkoznak velem a fiúkkal is jobban állok, bár még így is forever alone vagyok, de ezen már együtt nevetünk a barátaimmal. Fel a fejjel emberek !

Azt hiszem kis herceg mániás vagyok. Ennél jobb mese nincs. Rengeteget lehet tanulni belőle. Köszönöm Antoine de Saint-Exupéry-nek, hogy megírta ez a kis csodát. Ha lesz majd egyszer gyerekem, biztos, hogy elfogom olvastatni vele.

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Sokan mondták már, hogy válogatós vagyok. Igen, de ez van. És nem értem, hogy ez miért lenne probléma. Nem a külseje érdekel általában a  srácoknak, bár azért az is, de a problémám az, hogy soha nem ragadott magával az az érzés, hogy na én vele bármit megtudnék tenni megbánás nélkül. Kivéve persze Á.-t. De ő más. Nála tényleg úgy érzem, hogy ő lesz az igazi. És mostanában néha dühít, hogy olyan dolgokat ír amik félreértelmezhetőek. Ugye a lakótársához járok franciát tanulni, és mikor a múltkor írtam neki a következőt kérdezte tőlem:
- Mikor mész franciatanárhoz megint?
Ezt most úgy vegyem mintha azt kérdezné tőlem, hogy mikor jössz hozzánk legközelebb? A másik meg a :
- Szüneted van?
Alias ráérsz? Vagy csak én sztresszelem túl?! Ahh mindegy a lényeg, hogy két hét múlva az ő, a barátja, és a bátyjám szülinapja alkalmából együtt megyünk étterembe. Remélem ott észrevesz és tudunk majd beszélgetni, vagy talán majd esetleg elhív későbbre találkozni vagy ha nagyon sokra vágynék jó lenne az elsó csók is. Na mindegy...  Szép álmokat Justine...

Kezdeném, azzal hogy szerintem ez a film életem legmeghatóbb filmje, amit valaha láttam. Mikor, két egymással szögesen ellentétes személyiség találkozik, és összebarátkoznak. E két különböző személyiség pedig a gazdag, de egy ejtőernyős baleset miatt mozgássérültté lett Philippe, és a szegény külvárosi gettóból érekezett fiatal srác Driss, aki nem rég szabadult a börtönből. (Katt a Bővebbenre)