Sokan mondták már, hogy válogatós vagyok. Igen, de ez van. És nem értem, hogy ez miért lenne probléma. Nem a külseje érdekel általában a  srácoknak, bár azért az is, de a problémám az, hogy soha nem ragadott magával az az érzés, hogy na én vele bármit megtudnék tenni megbánás nélkül. Kivéve persze Á.-t. De ő más. Nála tényleg úgy érzem, hogy ő lesz az igazi. És mostanában néha dühít, hogy olyan dolgokat ír amik félreértelmezhetőek. Ugye a lakótársához járok franciát tanulni, és mikor a múltkor írtam neki a következőt kérdezte tőlem:
- Mikor mész franciatanárhoz megint?
Ezt most úgy vegyem mintha azt kérdezné tőlem, hogy mikor jössz hozzánk legközelebb? A másik meg a :
- Szüneted van?
Alias ráérsz? Vagy csak én sztresszelem túl?! Ahh mindegy a lényeg, hogy két hét múlva az ő, a barátja, és a bátyjám szülinapja alkalmából együtt megyünk étterembe. Remélem ott észrevesz és tudunk majd beszélgetni, vagy talán majd esetleg elhív későbbre találkozni vagy ha nagyon sokra vágynék jó lenne az elsó csók is. Na mindegy...  Szép álmokat Justine...