Nos drágáim, megkérdeztem, kedves Á.-t, hogy nincs-e kedve eljönni velem meg barátnőimmel sörözni. Azt mondta, hogy nincs, de azért köszi. Ez azt jelentené, hogy nem érdeklem? Vagy csak esetleg tényleg nem volt kedve\ideje?Ez elcseszte az egész napom. Pedig reggel még konditeremben is voltam! Mondjuk az szuper volt. Végre érzem, hogy vannak izmaim :) Na mindegy, most nem szeretnék mást csak egy 2 dl-s vodkát, meg egy félliteres fantát. Valaki küldjön már postán!

 Először azzal kezdeném, hogy bocsánat, amiért nem írtam ennyi ideig, de besűrűsödött az életem. Hosszú lesz, de azért vágjunk bele a sztoryba. Na tehát, csütörtökön elmentem barátnőmmel egy bevásárlóközpontba, összevissza csavarogtunk,  dumálgattunk, de mikor elkellett indulnom, már eléggé lecsapott rám a rosszkedv, mert a helyzet a következő volt, hogy nem lesz otthon senki. Anyu a barátnőjéhez igyekezett, bátyám pedig konditerembe. Mikor hazaérkeztem, anyu azzal fogadott, hogy ő mindjárt megy már, de ne ijedjek meg, mert a srácok jönnek bulizni. Mondom, hurrá nincs hozzá sok kedvem... Erre anyu még gyorsan, gonosz mosollyal odavágja, hogy: Na és tudod ki jön? Mondanom sem kell, hogy nem tudtam.  Na és szerintetek ki az a kedves, aki aztán megjelent nálunk? (  Katt a bővebbenre ha érdekel)

Ma reggel találkoztam a metrón, azzal a sráccal akibe 4 éve folyamatosan bele vagyok zúgva. Nem túl bőbeszédű, mert szégyenlős, de ma rengeteget beszélgetett velem és sokszor rám mosolygott. Ahhh. Imádom a mosolyát :) De sajnos már kb 4 hónapja együtt élnek a barátnőjével a srác szüleinél. Megnéztem ma az adatlapját és ezt a 2010-es bejegyzést találtam, ami nagyon megtetszett:
"A könny, mely ebben a homályos, kihunyt fényû, vigaszra sóvárgó szemben úszik -- mily együttérzést kelt, amikor a fájdalom arcának teljes festményén szemléljük; de csak tekintsd egymagában: nem több egy hideg vízcseppnél, amelyet mikroszkóp alá tehetsz, s mégsem tudod megmondani róla, hogy voltaképpen micsoda."

Még 2 napig van tanítás, de gyorsan holnapra azért még ránkzúdítanak két fontos franciadolgozatot persze....Szurkoljatok! Na de mindegy, nem bíííírom már. Alig várom, hogy egy héten keresztül csak az ágyamban feküdhessek és zenét hallgassak. Ennyi kell nekem, más nem nagyon! Pihenni akarok!!

Szóval ma reggel belekezdtem Gaston Leroux egyik legismertebb könyvébe, azaz Az Operaház Fantomja-ba. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek szinte a 14 évestől egészen a 110 évesig. Igencsak elnyerte a tetszésemet a könyv, hiszen a filmből olyan fontos momentumokat kihagytak, hogy, nos inkább nem kommentálnám... Eddig kedveltem a filmet(Gerard Butler miatt is), de mostmár kissé veszített a sikeréből nálam az olvasás után. A lényeg a lényeg, ha a filmet szeretitek, a könyvet mindenképp olvassátok el, mert egyszerűen rajongani fogtok érte. Jó olvasást !