Alig várom ,hogy jöjjön a hétvége, barátnőimmel fogom eltölteni az egészet, és valahogy megpróbálom kiverni a fejemből Á.-t. Mondjuk elég nehéz úgy, hogy még a paplanomnak is "ő" illata van. Nem tudom, hogy bírok ennyit gondolni rá, de lassan már én is beleőrülök. Nem sokára hívnom kell. Hurray! Amúgy hallott már valaki arról a dologról, hogy a kocsmákban "egy méter sört kérnek"? :) Az annyit jelent, hogy 10 poharat kapsz, de elég jutányos áron! Jóéjt.

Egyszerűen még érzem az illatod a takarómon,amit odaadtam neked. Azzal alszom kedves Á., mert szeretlek. Remélem néha te is gondolsz rám elalvás előtt. Bárcsak itt feküdnél mellettem. Minden annyival egyszerűbb lenne, ha most itt lennél és hallgathatnám a szuszogásod vagy hozzádbújhatnék :)

Amint már azt említettem elkezdtem konditerembe járni, és a következőképp fognak kinézni a napjaim:
Hétfő: Itthon futok
Kedd: Pihi
Szerda: Röplabda
csütörtök: kondi
péntek: pihi
szombat: kondi
vasárnap: nyújtás

Még egy kicsit diétát is "tolok mellé" Úgyhogy június végéig kéne jelentős eredményeket elérnem. Remélem sikerül!

De én büszke vagyok, hogy fel tudom fogni ezt és nem hazudok magamnak. Egész este szenvedtem, olyan rosszul lettem. Rájöttem, hogy ha a lelkem beteg, néha a testem is . De akkor sem tartom jó megoldásnak azt, hogy éppen ezért kárt tegyek magamban, vagy akár bármi hasonló dolgot... Mert attól, hogy most a világom egy része "összemomlott", attól ott a másik. A szerető családom, az IGAZI barátok, és még sorolhatnám. Elmehettem volna inni, vagy éppen összeszedni valakit egy éjszakára, de ugyan mi értelme. Sokkal jobb így, hogy élem tovább, azt a megszokott életem. És várom a változást. Hisz jó életem van! Csak néha megfeledkezem róla 

Rossz érzés, mikor vannak bizonyos személyek, dolgok, emlékek akikről\mikról nem tudsz, vagy nem akarsz lemondani. Nekem az ilyenek közé tartozik Á. De csak azért, mert akkor ne ölelgessen, ne mondja, hogy szeret, ne feküdjön mellém tv-zés közben, ne csináljon olyan dolgokat, amik engem összezavarhatnak vagy felerősíthetik iránta az érzéseimet. Elméletileg, majd fel kell hívnom, hogy korrepetáljon franciából valamikor, de már ahhoz sincs kedvem. Nem baj, én nem adom fel. Talán majd egyszer minden megváltozik, de addig is: Bárcsak olyan lenne minden, mikor lent voltunk vidéken és minden szebb volt és jobb. Bárcsak.