De én büszke vagyok, hogy fel tudom fogni ezt és nem hazudok magamnak. Egész este szenvedtem, olyan rosszul lettem. Rájöttem, hogy ha a lelkem beteg, néha a testem is . De akkor sem tartom jó megoldásnak azt, hogy éppen ezért kárt tegyek magamban, vagy akár bármi hasonló dolgot... Mert attól, hogy most a világom egy része "összemomlott", attól ott a másik. A szerető családom, az IGAZI barátok, és még sorolhatnám. Elmehettem volna inni, vagy éppen összeszedni valakit egy éjszakára, de ugyan mi értelme. Sokkal jobb így, hogy élem tovább, azt a megszokott életem. És várom a változást. Hisz jó életem van! Csak néha megfeledkezem róla