Azt hiszem mostmár végleg felhagyok, azokkal a próbálkozásokkal, hogy esetleg szerezzek magamnak valakit. Egy dologgal lehet nagyon felidegesíteni, az pedig, hogyha valaki flegma. Tegnap írtam annak a srácnak aki tetszik\tetszett, vagyis akinél az övem hagytam, és elkezdett velem flegmázni. Ennyi kellett ahhoz, hogy "kiábránduljak belőle". Talán akarom tudni miért volt ilyen, talán nem, de az övemet, azért még vissza szerzem! Majd később beszéltem P.vel, aki állítólag nagyon sokáig szeretett úgy, hogy én nem tudtam róla, de mostmár, hogy én szerettem volna tőle valamit, ő nem akar semmit. Na most ő is flegma volt. Úgyhogy, kész. Vége. Az egész nyaramat alvással, olvasással és konditerembe járással fogom eltölteni. És emberek,  akik olvassátok a blogom! Néha írhatnátok egy pár hozzászólást\véleményt mert jó lenne tudni mit gondoltok. Köszönöm előre is!

Nem mindig vagyok ám én sem mindig, hú de vidám, és nekem is vannak napjaim mikor bekattan valami, és majd felrobbanok. Ilyen volt a hétfő is. Felidegesített valaki, hát a lábamra húztam a görkorcsolyám és elkezdtem gurulni. Nem törödtem semmivel, csak siklottam. Majd barátnőm beszállt és együtt folytattuk. Ő biciklivel. Aztán mikor hazaértünk akkor mondta barátnőm ,hogy együtt megtettünk nagyjából 18 km-t és én még előtte több mint 8 másikat. Ebből lett egy 26 km kis túra. A lábamon most 200 Ft-os méretű vérhólyagok vannak és fájnak. De ez a fájdalom jó, és mostmár megtudom érteni azokat akik szeretik ezt a fájdalmat érezni, De! Én sportoltam és "kiérdemeltem" ezt a fájdalmat, ez szükséges és hasznos fájdalom. Viszont akik kínozzák magukat más módon... Semmi értelme nincs. Inkább fájjon, annak a tudatában, hogy tettem valamit, hogy pl. jobb alakom legyen. Mint hogy csak csúnya hegek legyenek feleslegesen a kezemen. Imádlak titeket hólyagok! Ma is megyünk korizni!

Kezdeném azzal, hogy Ákos művészúr pár sora a kedvenc dalomból, tökéletesen jellemzi a jelenlegi állapotomat:

"Én nem tudom, hogy hol ronthattam el,
 De nekem mindig tűrni kellett,
 Ha a vágyam nekem rontott"

Annyi külső hatás ér engem, és rengetegszer meg is kísért, aztán néha belém bújik az ördög, hogy megtenném, de mégsem. Na most ugyanez van a fiúkkal A sztory annyi, hogy. tegnap előtt, találkoztam anyum régi csapattársának(anyu kézilabdázott több mint 25 évig ) a fiával. Mit ne mondjak, nem volt rossz .Igazából, nagyon is jó pasi. A tipikus álom: helyes, okos, jó sportoló...Na mindegy. Később együtt cigiztünk, dumálgattunk egy icipicit iszogattunk, és nála hagytam a zoknimat :D Nyugi. Ne gondoljatok semmi rosszra, csak kiálltunk az erkélyre, és éppen ránk szakadt az eső. Ő pedig adott nekem egy zoknit, hogy ne fázzak meg. Úgy érzem, hogy kell nekem! Az a mosoly... De mindegy, mert úgyis túl jó pasi hozzám... Most pedig itthon ülök és nem csinálok semmit, pedig akár visszamehetnék a zoknimért is... 

Szombaton voltam egy pár barátommal, ilyen lakótelepen mászkálós hajnalig fentmaradós, aztán haverhoz felmenős és együtt tovább dumálgatós esten. Megismerkedtem egy nagyon kedves sráccal, majd a kezembe nyomtak egy gépet, hogy fotózzak, amit csak szeretnék. Ennek az eredménye lett a következő képsorozat: Katt a bővebbenre :)

Ismét itt. Sajnos nagyon szorít az idő, hiszen csak erre a hétvégére 14 oldalnyi francia fizika vár engem az asztalon és kér, hogy tanuljam meg. Ennek ellenére még mindig csak az első oldalnál tartok. Nem baj, majd megoldom :) Egyelőre csak annyit mondanék, hogy szerelmes lettem. Egy kis ajánlót hoznék most nektek ide, ami saját kézzel íródott. Remélem tetszik majd :) Katt a Bővebbenre ;)