Nem mindig vagyok ám én sem mindig, hú de vidám, és nekem is vannak napjaim mikor bekattan valami, és majd felrobbanok. Ilyen volt a hétfő is. Felidegesített valaki, hát a lábamra húztam a görkorcsolyám és elkezdtem gurulni. Nem törödtem semmivel, csak siklottam. Majd barátnőm beszállt és együtt folytattuk. Ő biciklivel. Aztán mikor hazaértünk akkor mondta barátnőm ,hogy együtt megtettünk nagyjából 18 km-t és én még előtte több mint 8 másikat. Ebből lett egy 26 km kis túra. A lábamon most 200 Ft-os méretű vérhólyagok vannak és fájnak. De ez a fájdalom jó, és mostmár megtudom érteni azokat akik szeretik ezt a fájdalmat érezni, De! Én sportoltam és "kiérdemeltem" ezt a fájdalmat, ez szükséges és hasznos fájdalom. Viszont akik kínozzák magukat más módon... Semmi értelme nincs. Inkább fájjon, annak a tudatában, hogy tettem valamit, hogy pl. jobb alakom legyen. Mint hogy csak csúnya hegek legyenek feleslegesen a kezemen. Imádlak titeket hólyagok! Ma is megyünk korizni!