Zéphir volt az egyetlenegy, biztos pont az életemben. Olyan volt nekem, mint egy második bátyus. Szerettem, de nem úgy mint pasit. Aztán szilveszterkor elcsattan pár csók köztünk, és máris értelmet nyert az egész áthisztizett nyaram, hogy akarom őt. Most még jobban. Elrontottam mindent, azzal, hogy felhívtam egy picit becsiccsentve. Remélem ma délután kitudom javítani a hibám, hiszen szeretem. Ő az-az ember aki mellett feltudnék kelni minden nap, és csinálnék neki "ágybareggelit"! Ő az akinél eltudnám viselni, hogy felkel rámmosolyog, és azt mondja szeret... De mikor volt az én életem egyszerű? Több dolog is közénk áll... De! Akkor is szeretném, ha szeretne. Vágyom rá. Szükségem van rá. Vigyázna rám, és tudnám, hogy a családomon kivül, és Emm-en kivül lenne egy biztos pont az életemben. Szurkoljatok, mert szeretnék vele lenni...