Legszivesebben több százszor is neki rohannék egy fának azt üvöltve, hogy senkinek nem vagyok elég jó. És addig verném a fejem a fába míg végleg el nem csúnyulnék, aztán várnék arra az emberre aki majd tényleg saját magam miatt szeret. Tehát tegnap beszéltem Arnauddal, és megbeszéltük, hogy szeret, és szépnek tart, de nem jönne velem össze... Hát jó, én leírtam neki mit érzek. Innentől nem tudok mit tenni. Igazából, ilyenkor csak annyi jut eszembe, hogy kérte volna meg a Danit, hogy ölelje át a sátorban,mert fázik, ne engem. Szídta volna le őt, mert egy idősebb fiúval kavart akkor épp, ne engem. Kérte volna meg őt, hogy fújja ki az orrát, ne engem. Szólította volna őt hercegnőnek, ne engem. Rángatta volna őt fel a szobámba a csuklójánál fogva, ne engem. Szóval erre csak annyit, hogy BORDEL DE MERDE!(Damn it!!!)