Semmit, de semmit nem rühellek annál jobban, mintha úgy viselkednek velem, mint egy 5 évessel. A legtöbb idősebb barátom, és az anyukám is azt gondolja, hogy képtelen vagyok magamtól meghozni bizonyos, fontos döntéseket, amivel én nem értek egyet, mert igenis képes vagy rá!  Mostanában elég sokszor van rosszkedvem, és oké tényleg nem vagyok valami kedves, de mikor már 55x-re hallom meg, hogy anyám barátnője mondogatja, hogy jajj, ne aggódj ez csak tinédzserkori lázadás, majd lesz jobb. Na akkor aztánmeg szétrobbannék. Szerintem, hogy nem olyan nagy kérés, hogy tekintsenek rám úgy mint, egy kisfelnőttre. Azt hiszem 16 évesen, már igencsak elvárható az én szemszögemből ez a dolog, hisz nem vagyok egy komolytalan csitri.