Holnapután bekövetkezik az apokalipszis,a várvavárt buli, de egészen izgatott vagyok már miatta. Ez egy ilyen beteg dolog, mert tudom, hogy félnem kéne tőle, mégis várom. Sajnálom srácok, de nem tudom feladni az álmodozást. És ha esetleg most lesz nála esélyem? A lényeg, hogy ma elmegyek strandra, mert már nem bírok magammmal ismét mit kezdeni. Aztán nem rég megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a blogolást, mert nem tudok miről írni, és lám.... Szóval egy dolgot mondok nektek: Ja nem. Kettőt. Szóval az egyik, hogy tényleg jelezzétek, ha olvastok engem, mert tuti többet írnék, ha lenne elég motiváció, a második pedig, hogy sose add fel az álmodozást, mert: