Tipikus pasi. Belémzúgott és én pedig nem akartam elhinni. Több helyről is hallottam már a suliban,míg végül kiderült igaz. Ez az egész még a nyáron kezdődött és az első találkozás után letisztáztam,hogy nem akarok tőle semmi,szóval nem értettem a helyzetet. Volt nehány osztálytársa aki halálra piszkált a srác miatt,és utáltak engem. Most a nocturne-ön beszélgettem velük,és kiderült,hogy a srác olyanokat mondott nekik,hogy már halad velem,meg tuti összejövünk. Na, hát én elmondtam nekik, hogy ezt tökre nem így van, és nem értem, hogy miért utálnak engem. Erre nagy szemekkel rám néznek és mondják,hogy:
-Mi utálunk téged? Nekünk azt mondták, hogy te utálsz minket.
Csak hebegtem-habogtam és elmondtam,hogy ez nem így van. Ma már beszélgettem velük a suliban és mindig mosolyogva utánam integetnek. Chh pasik.

A világ legjobb fej apuja volt az enyém. Emlékszem, mikor tavalyelőtt karácsonyra kaptam egy epilátort,és nem mertem használni, merthogy furi hangja van és tuti fáj. Erre anyuék nevettek és bíztattak, hogy ne legyek már nyomi... Majd mikor fél órányi unszolás után sem voltam hajlandó megtenni, akkor apu odajött kivette a kezemből és végig tolta a saját lábán. Életemben nem nevettem még annyit. Api! Hiányzol! A fenébe is, hogy elkellett menned. :( Je t'aime papa.

Ma az egész délutánt Aisha-val töltöttem. Rengeteget baromkodtunk és rájöttem, hogy egyre jobban szeretem. Más, mint én. Nagyon. De pont ezért jó ez az egész barátság. Aztán,  miközben tanultam a franciát rájöttem, hogy mániákus vagyok ezt a dolgot illetően, mert Aisha  eszembe juttatta, hogy múltkor, mikor kimetünk a térre végigbeszéltem neki franciául az egész utat. Ő, pedig már legszivesebben megölt volna. Ezekután, mikor hazamentünk anyukámnak is felkiáltottam, hogy:
-  Je suis arrivé maman. Ou est tu? ( Megjöttem anyu. Hol vagy?)
És ebben az a vicc, hogy egyikőjük sem beszél egyetlen egy szót sem franciául. Szóval azt hiszem megszállott lettem. Túlságosan is. C'est la vie. J'aime français ! Paris je t'aime. (Ilyen az élet. Szeretem a franciát. Párizs szeretlek téged! )

Igazából,azon gondolkodom, hogy eddig, hogy a fenébe tudtam ilyen jó lenni. És most arra gondolok,hogy igazából belül, tényleg ilyen rossz lennék? Nemhiszem. Nem így neveltek. A lényeg a lényeg, hogy nem szabad elvesztenem a fejem. Most hihetetlenül boldog vagyok és szinte tökéletes az életem,bár édesapám már 4 hónapja, hogy nincs közöttünk, azért nagyon hiányzik.Sokszor sírok, mert tudom,hogy szerettem, de nem tudtam neki elmondani elégszer. És ez bánt. Valahol ott mélyen mindig felszakít egy sebet, bár tudom,hogy nem kéne, mert ő tudta, hogy mit érzek iránta. Nos. Ez így nemSzeretlek könnyű, de vannak barátaim akik mellettem állnak. Apu. Szeretlek! Nagyon hiányzol most! Remélem, ott fent minden jobb és nem bántanak téged többet soha.

Sosem voltam az a nagy pasizós, főleg ha az intim dolgokról van szó, viszont most azt hiszem megőrültem. Több sráccal is beszélgettem már ilyen témáról, de őket elég jól ismertem. Mindig félek az ismeretlentől és félek, hogy valami rosszat teszek, de most nem érdekel, csak élvezni szeretném az életet és egyet huncutkodni. Mindegy. Ez majd remélem hamarosan elmúlik. Megint csak ilyen fellángolás, mert lázadozik a testem. Ahh. A hosszűhétvége utolsó napja, és még rengeteg franciaházim van. De nemsokára megyek Aisha-hoz hogy segítsek neki matekozni és közben megírom a leckém. Várom már nagyon. Jah. Amúgy D. eszméletlen édes volt tegnap. Írtam neki, hogy:

- Tudod,rájöttem,hogy nem vagyok normális,hogy bírlak téged,de igazából nem is érdekel. csak te! :)

erre jött a válasz:

- Örülök,h megértjük egymást... Még akkor is, ha nem értjük egymást

Hátok.