Ma elmentem életem első képzésére, melynek vitakultúra a  becsesneve...  Itt megtanítanak minket együtt dolgozni és irányítani egy csapatot. Ez kell ahhoz, hogy szervezők lehessünk a gólyatáborban. Rendkívül jó volt, mert Ott volt B. egy nagyon helyes srác aki ráadásul írto aranyos, és sokat beszélgettünk. Aztán ott volt még BD, Ági és Orsi is. Játszottunk és még egy kis verset is írnunk kellett, amiból kiderült, hogy 3. csoportba sorolható lennék én: azaz, egy kissé introvertált vagyok. Nos, lehet, mert tényleg nehezen szerzek igaz barátokat, haverjaim ezrével vannak, de igaz barátok... Nos ő Aisha egyedül! De visszatérve erre a dologra, ki kellett választanunk egy állatot ami hasonlít a tipusunkra. Delfin. Csak ennyit mondok, ja és még mindig bevagyok pörögve a péntek miatt... Már csak egy személyit kéne valakitől szereznem aki elmúlt 16... :) Ahh mindegy megoldom. :)

Már magára a vacsi gondolatára is nagyon bepörögtem, de ma megkérdeztem bátyám,hogy ők mennek-e el utána valahova? Erre a következő párbeszéd zajlott le köztünk:
- Mi az, hogy megyünk? Te is jössz velünk!
- Na de hova?
- Hogy neked mennyi hülye kérdésed van... :D
Szóval ez most így teljesen totál jó hír. Tegnap is beszéltem Á.-val, viszont ma már nem merek ráírni, mert lehet azt hiszi majd, hogy ráakaszkodom. Viszont boldog vagyok és kitaláltam péntekre a ruhámat is, ami a következő:
-egy feket csipkés miniruha, latexhatású combcsizmával, feltűnő kiegészítőkkel.
Már csak annyi kéne még, hogy Á. remélem nem hoz magával lányt. Semmi más csak ennyi. És akkor tökéletes minden !

Nekem csak Á. kell.. Tegnap áthívtam Aishát, hogy jöjjön már, mert kicsit kivagyok borulva és szükségem van rá.Na hát nem ő érkezett meg először, hanem egy srác aki már nagyjából 2 éve belém van zúgva, de még nem történt köztünk semmi, mert én nem akarok tőle semmit... Nos Aisha mondta, hogy nagyon édes meg minden.... És én is azt hittem egy ideig szóval, na... Kapott egy szájra puszit, de rájöttem, hogy ő nem kell... Szóval nekem Á. a mindenem és érte fogok harcolni, mert vele bohóckodhatok majd, és viselkedhetek úgy mint egy 2 éves, mert szerintem ezt szereti bennem, mert utána tudok teljesen komoly is lenni. Jójó... Igen 19 éves, igen van már elég sikeres és igen van már háza is, és igen tudom, hogy elérhetetlen, de ha sosem küzdök az álmaimért, hogyan számolok majd el magamnak? Mit mondok majd? Hogy semmit nem tettem az álmaimért? Na én ezt nem akarom!! Sőt Á. ma csak! azért visszaírt, hogy nehogy azt higyjem, hogy nem akar visszírni, mert mikor jött az üzenet tőle, épp edzett a lakótársával szóval... Egyszerűen nagyon, de nagyon gyengéim a magas, feketehajú, de kékszemű pasik. De ez van. Nekem ő kell!

Mostanság azért nagyon hiányzik D. Szombat óta azon pörögtem,hogy na majd most a hétvégén tudunk végre találkozni, és már nagyon vártam, úgyhogy rá is kérdeztem. Errejött a válasz,hogy:
- Hááát, dolgozom. Gyorsan kell haladnunk. :(
Ne tudjátokmegmilyen ideges lettem... Mostmár kezdem azt hinni, hogy igazából nem is érdeklem és még én érzem magam rosszul, hogy rajta lógok... De igazából nem is érdekel, mert most nagyon izgulok, hiszen jövőhét pénteken megyünk Á.-val meg bátyjám haverjaival vacsizni, mert ugye jó pár embernek van szülinapja, de még nem tudom, hogy mit vegyek fel és a végére inkább csak annyit mondok, hogy a következő kép tökéletesen bemutatja, hogy szeretném ha így végződne ez az este köztem és Á. között:

Igazából volt már olyan érzésetek, hogy én semmi mást nem szeretnék csak vele aludni? Na,mert nekem már ilyen érzésem van, úgy kb 2 hete. Sőőt. És aztán ő meg még mondja is, hogy:
- Most jó lenne egy kis nyugi, szeretnék én is csak veled aludni.
És az az érzés... Mikor tudod,  hogy csak fekszel mellette és megöleled és semmi nem fog történni, csak vagytok egymásnak. Nos, mikor Aisha mesél nekem Aliról konkrétan mindig egy nyomorult forever alone-nak érzem magam... Mostmár ilyenkor inkább arra gondolok, hogy ott van nekem D. De ő nem úgy van nekem, mint Aishának Ali, mert engem D. sosem fog igazán szeretni, nem lesz belém szerelmes és nem fogja azt mondani reggel felkelve, hogy mennyire gyönyörű vagy. De hát ez van, Ki mit vet, úgy arat. Elfogadom a sorsomat teljes mértékben. Lesz majd jobb!