Tegnap ismét eltölhettem egy csodálatos estét Zéphirrel. Volt néhány árulkodó jel, hogy ez a hülye " nem akarok kapcsolatot" dolog, csak egy rossz duma, hogy ne szeressem meg, és hogy saját magát is becsapja, hogy nem szeret. Bár lehet, hogy tévedek, és csak jó színész. Végülis mindegy, mert nekem mindennél többet megért, hogy végre nem voltam egyedül. Hihetetlen érzés, mikor átölelnek alvás közben, és érzed a lehelletét a válladon, vagy mikor megcsókol szenvedélyesen, majd gyengéden is. Amikor addig nevettek együtt, hogy már alig kaptok levegőt. Még több ilyen estét szeretnék! Kérlek istenem, ne vedd el tőlem ezt a kis örömöt.