A mai napból elegem van már. Úgy kezdtem, hogy elsírtam magam irodalom dolgozat közben, mert a halálról kellett írni, nekem pedig egy túl ismerős dolog ez. A szobámat 45 másodperc alatt olyanná tettem, mintha egy tornádó söpört volna keresztül rajta. Zéphir rámírt, érdeklődni, hogy miújság van velem, aztán kiderült, hogy ő tudna nekem matekban segíteni, tekintve, hogy matekszakos volt a középiskolában. Így megbeszéltük a péntek délutánt, majd feldobta, hogy azért filmezhetnénk is. Persze rábólintottam, de most így jobban átgondolva, nem volt túl okos ötlet, hiszen nem szeretnék tőle semmit. A segítségére és a barátságára szükségem van, de semmi többre. Hajra Justine. Kiváncsi vagyok, hogy oldod meg... Én most kimegyek és elszívok egy cigit. Zene On, Világ Off.