Az élet vicces egy dolog. Mindig engem néznek kis könnyű nőcskének, pedig pont, hogy nem vagyok az. Hiszen a pasiügyekben eléggé zárkózott vagyok. Nem tudok bókot fogadni, nem tudok "szexy" lenni, és általában minden srác azért szeret, mert "aranyos vagyok" vagy éppen " olyan kis imádnivalóan nyomi". De amikor már ezredjére próbálkozik be valaki, hogy na egy alkalmi összejárós valamiben benne lennél, akkor azért felkapom a vizet, hogy vajon a viselkedésem miatt gondolják ezt vagy...? Igen, hangos vagyok, és nagy a szám, de az nem egyenlő azzal, hogy fűvel-fával összeállok. Sőt... Lassan 17 éves vagyok, és eddig még nem volt egy barátom se. Annyira örülnék, ha az emberek néha megpróbálnának jobban megismerni, és utána alkotnának rólam csak véleményt. Tudom, szép álmok ezek...