Bátyám diplomájának örömére meghívta a német ismerőseit, akikkel együtt dolgozott egy nyáron keresztül kint németországban. Péntek óta mindenhova csak mászkálok velük, és németül beszélek. Mostmár egész jól visszajöttek a dolgok. Voltunk már a fatál étteremben, megnéztük a parlamentet, a bazilikát, a halászbástyát, a mátyás templomot, és még sok más dolgot. Ma pedig ha minden igaz, megyünk vacsorázni az egyik trófea étterembe. Elég rossz érzés fog el ezzel kapcsolatban, mert ugyanoda megyünk, ahol Á-ékkal voltunk azon a bizonyos november 16-ai pénteken. Remélem nem találkozom semmi ismerőssel, de a "haverpincér" ott lehetne. Bírtam nagyon. Na mindegy. Nem fogok arra gondolni, hogy ott valaha is votunk együtt, nem. Nem szeretném, ha minden jelenben történő dolgomat megmérgeznék, a Vele múltban eltöltött pillanatok, és visszajáró emlékek. Nemnem.