Mostanság az a helyzet, hogy nekem július körül nagyon megtetszett egy fiú, de aztán el is felejtkeztem róla, mert lekötöttek a barátok, nem keresett stb... Most viszont megkeresett nem rég, hogy  nem lenne-e kedvem elmenni vele korcsolyázni? Mondanom sem kell mennyire örültem, így hát elmentem. Többször is teremtett olyan helyzetet, hogy tudtára adhattam volna, hogy vonzódom hozzá, de én elrontottam mindent. Vegyük például: Rossz korcsolyázó vagyok, éppen álltam a jégen és beszélgettem a haverjával, mikor észrevétlenül odajött mögén és kirúgta alólam a korcsolyát... Aztán  pedig elkapott és hát így végülis hátulról magához ölelt. Nem csináltam semmit. A másik hogy mikor bementünk egy helyre, ő kiment cigizni és bejött majd megfogta a derekem mondván: Ez dejóóóóó meleeg. Na és nekem már megint csak annyit kellett volna tennem hogy kicsit hátrébb hajolok és úgy hozzábújok. De! Megint semmi. Egy nyomi vagyok. Mostpedig csak várok és várok, hogy vajon mikor hív el megint, vagy mikor mehetek át hozzá. Ez van. Béna vagyok.