Annyira örülök, hogy Aisha boldog. Ilyenkor mindig úgyérzem, mintha a lelkem feltöltekezne,és ebből táplálkozna :) Viszont tegnap volt valami hátborzongató aminek nagyon örülök. Ugye már vagy 4 hónapja sajnos meghalt az apukám, és mikor gyalogoltunk haza és magyaráztam Aishának, hogy mostmár nem sírok,ha esik az eső( Apukám imádta az esőt, és ezért mindig ő jut eszembe róla. ), mert így közelebb érzem magamhoz aput. Na most sétáltunk a sötét réten keresztül, és ezt a mondatot, ahogy kimondtam villámlott egy óriásit. Ezután jó ideig semmi, majd mondtam Aishának, hogy ilyenkor esős időben elszoktam kiabálni magam, hogy szeretlek apu, még ha nem is tudtam neked elmondani. Na erre megint villámlott egy hatalmasat. Ez nem véletlen! Hihetetlen jó érzés tudni, hogy apu hallja amit beszélek!