Úgy kezdeném, hogy tegnap a francia-tagozatosoknak este 8ra kellett megérkezni az iskolába, hogy bent aludjunk és leforgassuk a Kölcsey je t'aime című filmet. Na, azt ugye mondanom sem kell, hogy egy pillanatot sem aludtunk. Mi egy  10 perces James Bond film feldolgozást készítettünk el,nagyjából 5 óra alatt. Na de nem is ez a lényeg,hanem,hogy ugye én voltam a büfés... És odajött egy nagyon aranyos srác, hogy ő bizony éhes. Kiszolgáltam és közben beszélgettünk. Aztán valahogy arra terelődött a téma, hogy szerintem mennyi idős? Jó gyorsan rávágtam, hogy 12.-esnél nem lehet idősebb.(18-19 éves) Hahaha. Kiderült, hogy már tavaly érettségizett, szóval 20-21 éves. Úgy csinált, mintha megsértődött volna rám és mindig mikor találkoztunk a folyosókon csúnyán nézett rám, de aztán állandóan rámmosolygott azzal a tipikus csibészes mosollyal. A végén csak-csak odaszóltam, hogy tuti engem se nézett annyinak amennyi vagyok. (9.-es). És a következő válasznál édesebbet szerintem még nem hallottam: -Konkrét életkorra nem gondoltam nálad, mert amikor rád nézek egy nagyon, de nagyon aranyos és helyes lányt látok csak, de! mivel, hogy lefiatalítottál ez mostmár nem így van. :) Aztán az este folyamán még jópárszor összefutottunk, és egyszer megfogtam a lábát, hogy ne menjen el. És mondja nekem, hogy úgyis te unod meg előbb. Erre a válaszom: hát jó majd meglátjuk. Aztán ekkor rámnézett bociszemmekkel, hogy: 

- De azért leülhetek melléd? :)

Szóval, jajj. Nagyon aranyos bejelöltem facebookon, csak még nem tudom, hogyan tudnék vele máskor is találkozni. Ahh majdcsak megoldom valahogy. :)