Úgy gondolom, hogy minden ember megérdemli a szerelmet, hiszen, mi értelme az életnek szerelem nélkül? Gondoljatok a sikeres üzletemberekre akiknek nincsen családjuk... Mikor hazamennek a dúsgazdag lakásukba, ahol egyedül vannak. Na jó, ha akar tud magának szerezni egy "társat", na de az mégsem ugyanolyan. Ha melletted van az igaz, a nagy ő, sokkal könnyebb bármit is cselekedni, sokkal könnyebb kockáztatni, mert tudod, hogy bármit csinálsz, ő mindig szeretni fog téged. Persze, hogyha valakit így szeretsz, megeshet az is, hogy visszaélnek vele, és a végén igencsak csúnyán pofára esel. De és akkor mi van? Egyszer élünk nem? Mivel az én életem még most kezdődött csak el, szeretném jól csinálni. Aztán majd, ha majd idősebb leszek, arra gondolni, miközben mellettem ül a férjem, hogy mennyi eszement őrültséget vittem véghez. És mégsem sérültem meg benne... Persze mindig két út van. Egy biztonságos, és az ami nem, mert az egyiken elvadulsz és kicsúszol a szalagkorláton, majd pedig sosem térsz vissza. A másikon pedig, szépen, lassan, de célba érsz.