Ma elfogott egy nagyon rossz érzés. Bátyám lediplomázott és holnaptól már dolgozik is. Innen már nem sok kell ahhoz, hogy elköltözzön és itt hagyjon. Nélküle szomorú leszek, mert ő a mindenem. Elgondolkoztam, hogy amikor én leérettségizem, már 27 éves lesz. És mivel most szeptemberben lesznek együtt a barátnőjével 5 éve, a ballagásomra már egy kicsivel jöhetnek, ha úgy van. Mármint értitek. Négy év sok idő. Nagyon fáj, hogy el kell engednem, és nem csak őt, hanem az ő barátait is, mert ők is olyanok nekem, mintha a testvéreim lennének. Ők pedig úgy szeretnek engem, mintha a húguk lennék. Nincs több együtt bulizás velük, mert dolgoznak. Mindenki megtalálja a párját és én egyedül maradok. Talán van még 2 év hátra addig, ameddig velünk marad de szeretném, ha több lenne. Mit csináljak, hogy ne legyen ennyire rossz kedvem?