Pénteken elmentünk a csajokkal a városba inni, majd összehaverkodtam egy pár francia sráccal, akik írtó jófejek voltak, és elhívtak minket, hogy menjünk velük bulizni xy helyre. A többiek nem oda akartak menni, úgyhogy inkább maradtam velük. De később ilyen hajnal 1 fele, csatlakoztam a franciákhoz... Mondanom sem kell hajnal 5 fél6 fele értem haza, de nagyon király volt a buli. Most épp beszélek velük, hogy legközelebb és kéne valami jóféle party-t csapni.

Zéphir. Annyira tipikus pasi.... Mert hogy ő nem akar kapcsolatot.. Hát jó. Így-vagy úgy de megszerzem magamnak. Nem hagyhatom veszni ezt a lehetőséget, mert nagyon szeretek vele lenni. Mellette csendben tudok maradni, gyengéd hozzám, és elolvadok, ha hozzám ér. Annyira rossz, hogy még mindig nem vagyok "szerelmes", mert az agyam tudja, hogy nem lehetek. Ennél az érzésnél, hogy beszorultam az eszem és a szívem közé, bármi jobb lenne, csak tudjak már végre dönteni. Nagy áldozatot kell hoznom.

A péntek estét Zéphirnél töltöttem, mert segített a matekban és filmeztünk. Nagyonnagy bajban vagyok, mert kezdem megszeretni. Tetszett az az érzés, ahogy feküdtem mellette és átölelt. Az eszem jól tudja, hogy semmi jövője nincs ennek az egésznek, mert 11 év, az 11 év. Viszont a szívem és a testem totál máshogy gondolja. Életemben nem találkoztam még emberrel, aki ennyire jól csókol. Azt mondta, azért szeret engem, mert olyan vagyok, mint ő, és pont úgy csókolok, mint ő. Aludtam talán összesen 1 órát, mert hallottam ahogy mellettem nyöszörgött, és annyira édes volt... Én meg nem bírtam elaludni, hanem csak hallgattam a hangját. Egyszerűen túl boldog vagyok. Nem szabadna ennyire felszabadultnak, és gondtalannak éreznem magam. Remélem nem sokára megint nála lehetek, mert ott maradt a nyakláncom... ;)
Update: A tolltartóm is ott maradt :D

A mai napból elegem van már. Úgy kezdtem, hogy elsírtam magam irodalom dolgozat közben, mert a halálról kellett írni, nekem pedig egy túl ismerős dolog ez. A szobámat 45 másodperc alatt olyanná tettem, mintha egy tornádó söpört volna keresztül rajta. Zéphir rámírt, érdeklődni, hogy miújság van velem, aztán kiderült, hogy ő tudna nekem matekban segíteni, tekintve, hogy matekszakos volt a középiskolában. Így megbeszéltük a péntek délutánt, majd feldobta, hogy azért filmezhetnénk is. Persze rábólintottam, de most így jobban átgondolva, nem volt túl okos ötlet, hiszen nem szeretnék tőle semmit. A segítségére és a barátságára szükségem van, de semmi többre. Hajra Justine. Kiváncsi vagyok, hogy oldod meg... Én most kimegyek és elszívok egy cigit. Zene On, Világ Off.

Az a helyzet, hogy csütörtök óta nagyjából nem tudok lábra állni, mert kifordult és meghúzodott a jobb térdem, a bal bokám meg "csak" kifordult... Mérgelem magam rendesen miatta, mert ezen a hétvégén szerettem volna keményebben elkezdeni edzeni. De mostmár mindegy. Az egyedüli jó dolog, amiért most egy pár napja picit mosolygósabb vagyok, hogy már csak 6 nap van szombatig, azaz a meccsig. Alig bírom kivárni a röplabda meccset, hogy mehessek szurkolni. Na meg azért Christian-t is jó lesz látni. És mostmár végre odamegyünk köszönni. meg gratulálni nekik. Nagyon várooooom :)