Mostmár körülbelül 2 hete Avicii - Wake me up cimű száma tartja benne a lelket. A szövege valami fantasztikus. Ma Á. írt egy üzit facebookon. Felköszöntött. "Boldog szülinapot Justine kis késéssel!" Én ezt viccesnek tartom, mert a szülinapomon, már írt az üzenőfalamra, hogy " isten éltessen". Szerintetek ez mi most így?

Tegnap Aisha átugrott este 11 fele hozzám, a végén az lett, hogy medencéztünk. Bár mire tudtam világítást csinálni kintre... Mert nagy a kertünk, és a kinti villany fénye nem ér oda el. Összevissza dumálgattunk, énekeltük Bruno Treasure c. számát, táncoltunk. Majd felvetődött az is fürdőzés közben, hogy egy nálunk mondjuk úgy gazdagabb gyermek, nem is tudná értékelni ezt a kis dolgot. Mert mindenféle baja lenne. Pl. hogy a medence nem elég nagy, miért nincs normális világítás stbstb. Aztán később kiültünk a teraszunkra dumálgatni, és talán fél 3kor sikerült is elaludnunk. Nagyjából délben felkeltünk. Nagyon boldog voltam tényleg. És elégedett. Mert egy felfújhatós medence, egy sör, és a legjobb barátnő teljesen elég volt, ahhoz, hogy istenien érezzük magunkat! Még ilyeneket szeretnék!

Ma reggel sírva ébredtem. Anyám rámugrott, keltés gyanánt és megijedtem, úgy, hogy elkezdtem zokogni. Rohadt jó érzés! Tényleg :\ Aztán ma megyünk strandolni ismét, bár nem tudom minek, hogyha itthon van a jó kis medence. Anyámnak udvarlója akadt, én meg egyszerűen nem tudok elviselni senkit. Tegnap egész este sírtam... Sose tudok majd senkit elfogdani. Csak aput.

Néha elgondolkozom, hogyan lettünk mi Aishával barátok. Mert, hogy mi totális ellentétei vagyunk a másiknak... Az tuti. De abban a pillanatban, mikor éppen ír nekem, és elkezdünk beszélgetni a gyökérségeinkről, és beindul a mindfuck, rögtön eszembe jut. Ha külsőre megnéztek minket, tökéletes ellentétek vagyunk szintén. Én magas, ő alacsony, Én normál + , ő vékony, én göndör, ő egyenes, én barna, ő vörös, de mégis nagyon jól elvagyunk együtt. Nekem szükségem van rá, hogy lenyugtasson néha. Neki pedig szüksége van rám, hogy felpörgessem. Kib*szott Yin és Yang vagyunk mi :D

A koncert hatalmas volt, és nagyon élveztem. Viszont nem bírok egyszerűen dönteni. Mostanában le tudtam szűkíteni 2 pasira, az egész "szerelmi életem". De nem tudok dönteni. Bár az egyik fél már kezd vesztésre állni, hiszen másfél év alatt, talán 2x volt olyan igazán kedves velem, amire vágyom. Még nem tudom mit fogok tenni. Talán jobb lesz, ha mindekettőt elfelejtem és soha többet nem gondolok egyikre sem. Talán ez lesz a legjobb. De ez nem ennyire könnyű, mindketten annyi jó és rossz emléket adtak nekem... Valahogy majd úgyis megoldom, ahogy mindig is szoktam.