Ma nagyon fura álmom volt. Egy házibuli kellős közepén találtam magam, a kertünkben, és természetesen ott volt Á. is. Nem sokáig foglalkoztam vele, mert a többiek elrángattak tőle, hogy igyak, meg beszélgessek velük. Majd meguntam, bementem a lakásunkba, és a konyhába érve a következő látvány fogadott:
Á. lehajtott fejjel ül a konyhában és anyukámnak mesél. Majd meglátott engem és kimentünk sétálni. Leültünk a fűre és rengeteget mesélt, majd később mondtam, hogy álmos vagyok, és elmennék aludni. Mondta, hogy ő is, de nincs takarója. Erre én felajánlottam az enyémet. Mire megköszönte nyomott egy kézcsókot, és megfogta a kezem. Szóval így kéz a kézben sétáltunk. Majd valamiért oldalt akartunk felmászni a házba, és leszakadt a kerítés szóval ott lógtam kb 3 méter magasan. Ő kitárta a karját lent, és mondta, hogy ugorjak. Leugrottam és abban a pillanatban felijedtem az álomból. Mostpedig megijeszt, hogy mennyire boldogan keltem fel, amiatt, hogy álmomban kb 3 percig kéz a kézben sétáltunk. Miért örülök neki ennyire?

A mai nappal együtt, immáron hatodszorra láttam A Zongorista c. filmet. Mostmár csak hatszor sírtam el magam a film közben. Akárhányszor megnézem, elgondolkozom, hogy mi vihettte rá az emberek ilyesfajta\mértékű embergyűlöletre? Művészek, orvosok, tanárok, hétköznapi emberek életét tönkretenni mindössze azért, mert ők mások? Ez egy olyan ideológiát képvisel, ami a mai világban is jelen van, csak kis mértékben. Az esztelen rombolás, gyűlölködés, irígység... Nem tudom, hová jut majd így a világ, de remélem valaki végre fel kel az álomából és észreveszi a problémákat. 

Anyumnak akármiről beszélek, kb az 1\10-részét se jegyzi meg. Kicsit idegtépő, mert jó pár konfliktust el lehetne kerülni azzal, hogy figyel arra amit mondok. De neeeeeeeem. Dehooogy. Állandóan elfelejt mindent, idegeskedik, és utána lecsesz, hogy nekem sincs jó kedvem? Csodálkozik? Na most ez akkor hogy is működik? Bárcsak azt csinálhatnék, amit szeretnék, és ne szabna nekem határt se a pénz, se az emberek, semmi.

Ha lenne választásom visszamenni az időben, 2 lehetőség vetődik fel, amik közül nem tudok választani. Visszamenni a boldog, felelőtlen gyerekkorba, vagy pedig álmaim korszakában élni. És vintage lady-ként meghalni. Ez egy elég nehéz választás. És ma elég erősen elgondolkoztam ezen, hogy vajon mit választanék?  Lehet, hogy én lettem volna a következő Marilyn Monroe ? Kitudja... ;)

Erről még szerintem nem meséltem nektek, de eléggé 20-as, 30-as, 40-es évek rajongó vagyok. A ruhák, az életmód, a zene, a család stbstb. Most a zene dobozba is egy Fred Astaire szám került, mert imádom. És ha tehetném ebben az időszakban élnék, Amerikában. Lennék pl, szivesen olasz maffiózó barátnő, vagy éppen feleség. És mostanában gondolkoztam, hogy rendeznek-e ilyen bulikat, aminek ez a témája? Mert szivesen beöltöznék, és elmennék jópár ilyen eseményre . So dancin' cheek to cheek :)