Az élet duplán szivat engem... Nem elég, hogy nem láttam Á-t már június vége óta... neeem. Jött egy rohadt helyes, iszonyat jó testű tanár a suliba. És persze kinek fogja tartani a tesit? Nekünk. Egyszerűen ránézek és olyan gondolatok cikáznak az agyamban amiknek nem igazán szabadna. És ez zavar engem, mert elkezdtem tesizni! Komolyan. Végig csinálom a felméréseket gőzerővel, és elkezdtem futni itthon is... Ez beteges. Nem tudom, hogy kifejtsem-e bővebben ezt a dolgot... Írjátok meg, hogy meséljek még róla, vagy sem :) Addig is a következő szám dalszövege tökéletesen illik a jelenlegi állapotomhoz.

Miért olyan nehéz lemondani egy kb 186 cm-s, kékszemű feketehajú, kis csodáról az életemben? Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy valami egészen fura módon vonzódom hozzá. Hisz tudom, hogy másnak nem helyes, de nekem ő az álmom. Persze ez nem elég, mert ugye kettőn áll a vásár. Szeretnék vele még egyszer beszélni arról az esetről, mikor részegen kikotyogta, hogy "bejövök neki". Remélem, hogy kapok az élettől még egy esélyt, és ezúttal nem cseszem el.

Az egész életem egy tragi-komédia. Csak mostmár igencsak  megkéne tanulnom nevetni a vicces részeken, és sírni a szomorúkon. Szeretnék jobb ember lenne, de nem megy. De aztán elgondolkozom, hogy mi van, hogyha nem is kell megváltoznom? Egyszerűen csak magamnak kéne lennem. És ezt mennyivel egyszerűbb lenne megvalósítani, ha bizonyos emberek nem szólnának bele. De nem baj. Higyjék csak, hogy jól teszik. Én szeretek önmagam lenni. Ha másért nem legalább, azért boldog vagyok, mert nekem még van saját személyiségem!

Úgy néz ki, hogy jövőhét utáni hétvégén érkezik az első diákom! Franciakorrepetáklást fogok neki tartani, és nagyon, de nagyon örülök neki. Végre segíthetek valakinek, végre jó valamire, hogy beszélek franciául. Alig várom már. :) Jövőhét hétvégén pedig Norcánál leszek, és pizsiparty lesz, meg komolyzenei koncert. A két kedvencem. Köszönök előre is mindent Norca. Imádlak! Meg anyudat is. Elkezdtem olvasi Orwell 1984 c. regényét, és emiatt csak a katonákra tudok gondondolni, na meg a hegedűre a koncert miatt. Yeeey! :)

Megfogadtam, hogy holnaptól mindent igyekszem pozitívan felfogni. Ma pedig elgondolkoztam, hogy milyen nagy dolog, ha az embernek van egy igaz barátja. Aztán pedig rájöttem, hogy én mekkora mázlista vagyok, mert nekem van belőle 3. 2 fiú, 1 lány. Ha ők nem lennének, nem is tudom mi lenne velem. Van aki tartja bennem a lelket, nem hagynak egyedül, bíztatnak, észreveszik ha nem stimmel valami, vagy ha álarc van rajtam. Belátnak a hamis mosolyom mögé, majd odajönnek és megölelnek. Így a világ sokkal szebbé válik számomra azonnal. Egy ölelés, és mégis minden jobb hirtelen... :) Ja és utólag is boldog születésnapot Freddie!