Mindig egy szerencsétlen nyomorék vagyok, mert elkezdek nosztalgiázni, és olyankor nagyon hamar elrontom a jókedvem. De egyszerűen annyira hiányoznak azok a jó kis beszélgetések D.-vel, mikor azt írta, hogy jó lenne velem aludni, mert nyugalomra vágyik, és mellettem megkapja. Vagy pl egy kiadós vita régi jóbarátommal Valentinnel, aki megtanított arra, hogy érveljek, mikor vitatkozom valakivel, mert csak úgy nyerhetek, stbstbstb. Rájöttem, hogy hiányzik valaki akihez hozzábújhatok, mert mostmár nem elég Tompi a plüsslovam, és Lundi a plüssmajmom, amit az egyik legjobb barátomtól, mondhatni 2.bátyusomtól kaptam. Rossz ez így mindenkinek. Ha én ideges vagyok, a környezetem is az lesz, amit pedig nagyonnagyon nem szeretnék...

Bánt az a tudat, hogy sose lehet az enyém. Gondoltam most írok nektek egy kicsit a blogom 2. főszereplőjéről rajtam kivül. Nos mit is írhatnék Arnaud-ról.. 20 éves, 189 cm-es, feketehajú, kékszemű, nagyon aranyos, kedves srác,ha... iszik. Amúgy pedig egy arrongáns, beképzelt, sznob szemét. Alig ír vissza nekem, nem foglalkozik velem stbstb...  Viszont nagyon okos, és részegen annyira jól megvagyunk. Sőt volt már olyan eset, hogy józanul is. De egyszerűen azok az emlékek valamiért nem halványulnak el, mikor odajött hozzám, megölelt, én eltoltam, majd mégjobban magához szorított. Csak egyszer adasson meg az a lehetőség, hogy vele aludhassak. Csak egyszer!

Azt sem tudom hol a fejem. Egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből Arnaud-ot. Hiányzik. Annyira, hogy le sem tudom írni. Összezavar, mert nem tudom, miért szeretem. Beépült a mindennapjaimba a hiánya, és a tudat, hogy szeretem, de sose lesz az enyém. Jó lenne végre túl lenni rajta, de képtelen vagyok. Jöhetne egy új szerelem. Ez az egyetlen lehetőségem arra, hogy elfelejtsem :(

Ma értettem meg, hogy mennyi lehetőséget hagyok ki Arnaud miatt. Egyszerűen nem veszem észre a többi srácot, mert csak Arnaud,Arnaud,Arnaud. Annyira remélem, hogy találok egy olyan srácot, akiben elmerülhetek annyira, hogy ne érdekeljen más soha többé. Szeretném elfelejteni ő-t, de nagyon nehéz. Nem tudom, hogy most mit érzek, mert 'megtetszett" egy srác. És rengeteg közös vonásunk van. Nem az a macsó típus hál istennek, hanem az a "művészlélek", amihez én vonzódom. Kérlek. Csak most az egyszer legyen szerencsém, és ne nekem kelljen kezdeményeznem!

Bátyám ismét rámszállt. Állandóan cseszeget, hogy nem csinálok semmit. És rámszól, hogy mosogass el, ezt csinálad, azt csináld. Komolyan mondom a hajamat tépem már. De leszarom mondjuk az egészet, mert ma voltam lovagolni újra. És úgy néz ki, hogy minden héten 1x mostmár fogok is járni. Alig várom. Norca ma felvetette az ötletet, hogy szilveszterre hívjam át Á.-t, akit mostantól Arnaudnak hívok, mert idegesít a rövidítésem, és azt a srácot aki neki tetszik. Mondtam, hogy szerintem neki jóval több esélye van mint nekem, pedig ő sincs valami jó viszonyban "Raoul"-al. De mégis mennyire jó lenne egy ilyen este, a legjobb barátnőmmel és  a férfival akit szeretek. Szép álmok ezek csak...