Mindig ugyanaz van. Damien-re gondolok mostanában nagyon sokat. Elkezdtem gondolkodni rajta, hogy tőle legalább egy kis szeretet kapnék, ha belemennék ebbe az "összejárogatós" dologba, amit kapcsolatnak nem nevezhetek. Hiányzik az otthon melege. 16 évesen még mindig itt vagyok egyedül. Sosem volt barátom. Ráadásul anyámtól megkaptam, hogy a kis nyomorult életem gondjai miatt, ne rontsam el másét. Igazából őszintén... Én egyáltalán miért élek, miért vagyok itt? Én szeretem magam, és élni akarok, de mostanában inkább élnék már egyedül! És hoztam egy saját verset:

                                        Az álmok teljesen hasztalanok,
                                        Nem adnak az embernek semmit.
                                        Nyugodtan még, tőlük nem aludhattok,
                                        Nem tudtok ellenük mit tenni.

Kisebb nagyobb dolgok, felbasznak nap-mint-nap idegileg. Nincs kedvem itthon lenni. Elfogyott a cigim, ideges vagyok, és basszus. A suli se megy olyan jól. Egy jó dolog van most, hogy végre elkezdtem olaszt tanulni. Beiratkoztam rajzszakkörre is, hogy ne kelljen annyit otthon lennem. Nem érdekel ki mit mond, most jól jönne egy doboz cigi, meg egy sör. Ennyi :@

"Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!"

Úgy néz ki, hogy nálunk lesz a szilveszteri nagy-nagy buli. Csakhogy Arnaud nem jön, ha jól tudom. Ezekután nektek lenne kedvetek bulizni? Június vége óta azt várom, hogy mikor láthatom újra, erre itt a lehetőség, és nem él vele?! Én tudom, hogy csak egy idióta kislány vagyok a szemében, de már ebben sem vagyok biztos. Mindig összezavar néhány kijelentésével, ami csak úgy kicsúszik a száján...
Nem tudok mit mondani, inkább hallgassátok meg ezt a számot, mindent elmond:

Ismét beteg vagyok, úgyhogy mostmár össze kell szednem magam, mert nálam ez lelki okokból fakad. Damien még mindig nyomaszt, de a legjobban az idegesít, hogy végig kell néznem, ahogy az egyik legjobb barátnőmet terrorban tartja a pasija, és nem tehetek semmit. Hiába szólok annak a gyökérnek, annyira buta, hogy nem fogja fel amit mondok. Remélem megjön az esze a barátnőmnek. Az egész életemhez meg most egy képpel leírnám: (Katt a bővebbenre)

Az eddig csak D-ként ismert srác is kap egy posztot, szóval kedvesünk legyen Damien. Írtam a legutóbbi posztban, hogy hiányoznak a Damienes dolgok. Na ma vele álmodtam, és most még nyomorultabbul érzem magam, mert annyira jó érzés volt, amikor megölelt és megcsókolt. Hiányzik ez az érzés. És hiányzik az a hülye filmszerű jelenetünk, mikor úgy csókolt meg, hogy a hajamat elvette az arcom elől stbstb. Mostmár bizonyított tény, hogy az élet szivat engem, mert ez tuti nem véletlen egybeesés, nem baj élet kínozz csak! Meglátjuk ki nevet a végén!