Igazából rengeteget gondolkodtam azon, hogy miért nem sikerült ez az egész. És most úgy vagyok, hogy semmi sem véletlen. Valaki így tervezte, és így kell lennie. Nem bírok leállni Grand Corps Malade - Te Manquer c. számának a hallgatásával, mert egyszerűen olyan aktuális dolgokat énekel az életemmel kapcsolatban. Amit a bejegyzést címeként és alcímeként láthattok, csak ennyit jelent: "Minden, csak egy nosztalgia. Fekete fehérben szeretlek téged."  Még egy ilyet kiemelnék:

"Pas besoin de se haïr pour passer à la page suivante"
"Nem kell gyűlölködni,ahhoz, hogy átlapozzunk a következő oldalra"

Ma nézegettem a facebookomat, és amikor olvasom a 2009-2010-es bejegyzéseim, hát elég vicces. De aztán a végén csak büszke lehetek magamra szerintem. 13 évesen, azaz 2010-ben alkottam ezt a kis valamit :) Fogadjátok ezt most tőlem szeretettel.

Nem akarok, de rád gondolok.
Menekülnék, de nem tudok.
Nyugalom kéne, béke, csend,
De itt visszhangzol idebent.

Pls tell me the camera was on :D

Legszivesebben több százszor is neki rohannék egy fának azt üvöltve, hogy senkinek nem vagyok elég jó. És addig verném a fejem a fába míg végleg el nem csúnyulnék, aztán várnék arra az emberre aki majd tényleg saját magam miatt szeret. Tehát tegnap beszéltem Arnauddal, és megbeszéltük, hogy szeret, és szépnek tart, de nem jönne velem össze... Hát jó, én leírtam neki mit érzek. Innentől nem tudok mit tenni. Igazából, ilyenkor csak annyi jut eszembe, hogy kérte volna meg a Danit, hogy ölelje át a sátorban,mert fázik, ne engem. Szídta volna le őt, mert egy idősebb fiúval kavart akkor épp, ne engem. Kérte volna meg őt, hogy fújja ki az orrát, ne engem. Szólította volna őt hercegnőnek, ne engem. Rángatta volna őt fel a szobámba a csuklójánál fogva, ne engem. Szóval erre csak annyit, hogy BORDEL DE MERDE!(Damn it!!!)

Már megint felhívtam életem szerelmét Arnaudot tegnap este telefonon. Megvitattunk pár dolgot, és rákérdeztem, hogy mire emlékszik vagy éppen mire nem. Gabriellel megvitattuk a dolgot, és elméletileg ma felkéne hívnom, mert megkérdezte tőlem Arnaud, hogy ezekkel a kérdésekkel miért nem találom be soha józanon? Én meg mondtam, hogy akkor holnap felhívhatom ? Mondta, hogy persze. Úgyhogy, most itt ülök a nappaliban és szorongatom a telefonomat, de nem tudom magam rászánni sehogysem...