Tudjátok addig egészen jó az, hogy van egy bátyád amíg nagyjából nem éred el a 16 éves kort. Sok "pótbátyusom" van, akik ugye bátyám közeli\legjobb barátai. De most szilveszterkor nálam kivertek minden biztosítékot. Mindegyik jött, dícsérgetett, adjak puszit, öleljem meg stbstb.... Fütyültek meg örjöngtek, mikor lejöttem a miniruhámban, szóóóval... Komolyan mondom, a falra másztam tőlük. Tudom, hogy még messze van, de idén szilveszterkor, ha lesz nálunk buli én tuti, hogy nem leszek itthon. Max kiülök valahova egy doboz cigivel, meg egy üveg borral, aztán beleüvöltöm a tüzijátékba, hogy METÁL!

Az a baj, hogy nem tudom mitévő legyek Damien-nel kapcsolatban, szeretem őt talán, meg vonzódom is hozzá, de nekem más kell, mint neki. Én hozzá akarok bújni valakihez, mikor egyedül vagyok. Igazán akarok szeretni valaki. Csak együtt aludni valakivel, aki megnyugtat. Nem csak időnként átjárni valakihez. Szerintem ez az érzés tart vissza ettől az egésztől, mert van már más aki tetszik. Tudom, hogy sokat kell várnom rá, de szerintem megéri. És ha nem éri meg, akkor ez megint az én hibám, hogy félreismertem valakit. Szeretném, ha végre lenne valaki akihez esténként tényleg, igazából odabújhatnék... Sokáig voltam egyedül, és Arnaudból már elég volt. Túl sok volt, az a 2 év amit vele vesztegettem el. Úgyhogy januárban szurkoljatok. De attól félek, hogy mi van, ha januárban elfelejt az a valaki, és nem találkozunk... Én nem akarok megint, írni neki, hogy hééé azt beszéltük, hogy megiszunk egy kávét...

Régen rengeteget írtam nektek Damien-ről és láthattátok, hogy szépen lassan kikopott az életemből. Na tegnap újult erővel visszatért. Rámrontott kb. Hogy ő akar engem, és hogy így menjek oda hozzá, meg úgy. Én meg csak így ültem a gép előtt és így WHAT?! Érdekes, hogy már gondolom nem megy olyan jól a barátnőjével a dolog, így megint elővesz engem. Csakhogy én nem vagyok buta. Tegnap még felhívtam. Beszéltünk telefonon, és tovább mondta, hogy de így akar, de úgy akar... Én meg mondtam, hogy hát ezt így hirtelen, hogy? Aztán a végén azzal zárult a dolog, hogy átinvitált magához aludni, én pedig kinevettem, mert külölnben is már tetszik valaki más, és nem akarok pótlék lenni. Azt gondolom nagyon is jól tettem, amit tettem.

Nos amint láthatjátok, egy kicsit "beÁkosult" a blogom. Gondoltam, ha már felrakom a dizit, amit életemben először én készítettem egyedül, akkor mesélek mellé sztorit is, hogy miért Ákos. Nem nagyon bonyolult dolog. A kedvenc előadóm. A legeslegkedvencebb. Tehát nála jobban senkit se szeretek. Még a Rammstein sem győzi le Ákost. Emellett iszonyatosan férfias és vonzó férfinak tartom. Ő egy ilyen "álompasi" kategória. Okéoké, tudom, hogy 45 éves, de akkor is! És hogy miért lett Ákosos design? Ez is egy egyszerű dolog. Kedvem Sensei barátnőmtől karácsonyra egy Ákos "A Katona Imája "c. albumot kaptam tegnapelőtt. Azóta más sem szól a házban, úgyhogy gondoltam, hogy karácsonyra, a blogom is Ákosba borul. I hope you like it ;)

Megőrjít a várakozás. Mindig azt mondják rám, hogy türelmetlen vagyok, s az lehet, hogy így is van, de a legrosszabb az amikor nem vagyok biztos magamban, és a környezetem mégjobban megingat. Van egy évfolyamtársam, aki nagyon aranyos és kedves, meg tetszik is, csak annyi a baj, hogy szerintem ő túl jó fiú hozzám. Nekem kell a "balhé", a pörgés, a házibulik, és nem tudom, ő hogy viselné ezt. Mindenesetre nemsokára itt a január. Elméletileg 27.-étől folyamatosan bátyámmal és a barátaival leszek, egészen új évig. Remélem Arnauddal az idén, már nem kell találkoznom.