Tudjátok,van egy nagyon régi szerelmem. A neve Á. :) Bátyusom egyik barátja. 19 éves.Kékszemű, magas és sportos testalkatú.Plusz van egy kis beszédhibája,ami írtóra édes és én megőrülök érte. Tehát,egyszer mikor lementünk vidékre,vele aludtam egy sátorban. Kért tőlem takarót és mondtam,hogy nekem sincs sok,pont rám elég. Erre az volt a válasz,hogy akkor bújjak hozzá és úgy.Zavarba jöttem,és mondtam,hogy jaj ne már. Erre csak annyit mondott,hogy ne csináljam már,ha adok neki úgy megmelegít engem. Nos így történt,hogy aludtam vele .Aztán másnap ő hozott haza. Egy autóban voltunk végig kettesben. Beszélgettünk és meglepődött azon,hogy verseket írok, merthogy ezt nem nézte volna ki belőlem. Majd most egy pár hete átugrottam hozzájuk(mert együtt lakik bátyám egyik haverjával)mielőtt, mentünk volna a színházba.Kiöltöztem,magassarkú minden... Mikor már épp indultunk bátyámmal,akkor csak ennyit tudott kinyögni:

- Csinosak vagytok! (Nekem és a bátyámnak szólt)

Remélem ez !csak! nekem szólt,mert nagyon imádom a srácot! :)

A végére meg annyit,hogy ő ihlette a következő kis szösszenetemet:

"Tudod mibe szerettem bele??A hangodba és ahogyan beszélsz!Mert az ugyan hibás,de azt mutatja,hogy te sem vagy tökéletes.És pontosan ez a kis baki lesz az,amit mindig is imádni fogok.Tiéd lehetne a világ legjobb teste,vagy a legkékebb szem,amit eddig láttam.De nem! Nekem örökre ez a kis hibád lesz a kedvencem! Ezt szeretem benned!Ez vagy igazán te!"