Végre vége a sulinak egy ideig. Tegnap elmentem görkorcsolyázni, mert már nem igazán tudtam magammal mit kezdeni, és gazdagabb lettem nem kevés horzsolással, és sebbel. Remek. Gyönyörű leszek péntekre! Miközben a fülembe dübörgött a zene, és a szél pedig az arcomba fújt, azon gondolkodtam, hogy hol rontok el mindig mindent. Éreztétek már valahogy úgy, hogy bármi elromlik, arról egészen biztos, hogy ti tehettek...? Nem? Mert én sem. Egészen eddig. Igyekszem ezt a tudatot legyőzni, mert nem csak én lehetek a hibás! De olyan nehéz ezt megtanulni, és még nem tudom, hogy tudnék ezen javítani, de hát.... A rendelkezésemre áll végülis, egy egész nyár. Aztán a másik aggasztó dolog, hogy mostmár 3 teljes napja csak Á. jár a fejemben, hiába próbálom elterelni a figyelmem róla... Mikor épp sikerülne, meglátok valakit egy olyan pólóban amit ő szokott hordani vagy éppen megérzem a parfümének illatát, esetleg látok egy hasonló srácot, mint ő. És ez mind-mind lassacskán az agyamra megy. HELP!